Főoldal2022-07-11T09:41:21+02:00

Az önismeretről

Az önismeret őszinteséget kíván, hogy ártatlanul, egyszerűen, gyermeki kíváncsisággal tekintsünk a világra, gondolatainkra, érzelmeinkre, akkor is, ha azok félelmetesnek vagy fájdalmasnak tűnnek. Ahogyan egykor, mikor reakcióink nem megtanult mintázatokon, megszokáson alapultak, nem kötöttek hiedelmek, nem támasztottunk elvárásokat az élettel szemben, nem voltak különbségek és nem számított az idő. Az önismeret nem tudás, ami könyvekből vagy trénerektől megtanulható, hanem folyton mozgásban lévő felfedezés, melynek lényege a szándéknélküliség.
Az önismeret nem más, mint az élet ismerete.

Azonban manapság az önismeretre, mint valamiféle csodaszerre tekintünk. Mentsvár, mely hitünk szerint, megóvhat a problémáktól, a konfliktusoktól és a szenvedéstől. Segít, hogy elkerüljük a félelmet, a fájdalmat, a bánatot vagy a haragot és elérjük a nyugalom, az elégedettség, az öröm állapotát. Pszichológiai eszköz, melynek használatával elmenekülhetünk a valóság elől, és kiszolgálhatjuk saját személyes igényeinket. Napjaink önismereti módszerei a múltra épülnek vagy a jövőt célozzák. Mindig az időben mozognak, éppen úgy, ahogyan a szorongást, aggodalmat, félelmet kiváltó gondolataink is. Ezért egyértelmű, hogy elhalványult emlékképeink felidézésével és a régmúlt darabkáinak összeillesztésével nem értjük meg az életünkben jelenlévő problémákat, csupán elveszünk múltunk tragikus eseményeiben. Attól sem fogjuk magunkat jobban érezni, ha körülményeinket vagy a körülöttünk élőket tesszük felelőssé fájdalmunkért, elkeseredettségünkért vagy szomorúságunkért. Készíthetünk a jövőre vonatkozó terveket, megismerhetjük szeretetnyelvünket, növelhetjük elképzelt önbizalmunkat, gondolkodhatunk pozitívan, próbálhatunk szerelmet, pénzt, nyugalmat bevonzani életünkbe, ez pusztán önámítás. Ahogy az is, ha trénereket, mestereket, vallási irányzatokat követve, mások tapasztalatait kölcsönvéve reménykedünk életünk jobbra fordulásában. Vagy, ha kérdés nélkül elhisszük, hogy a boldogsághoz, az elégedettséghez, a nyugalomhoz, önmagunk szeretete, bárminek az elfogadása vagy elengedése kell.

Az életre nincsenek hatással az egyéni elvárások, bármilyen fontosságot is tulajdonítunk azoknak. Mikor ezt megértjük, nem küzdünk tovább, nem követjük a megszokott utat, nem törekszünk kontrollra és nem menekülünk. Bármivel is találjuk szembe magunkat, akár magánnyal, bánattal, haraggal vagy szorongással, ártatlanul és őszintén tudunk rátekinteni.

Túl minden gondolaton és bármiféle hiten, van valami, ami egy szempillantás alatt mindent megváltoztat. Amit akkor találunk, amikor valóban érzékennyé válunk és megértjük, hogy nem vagyunk sem bűnösök, sem áldozatok. Hogy minden igen, egyben nem is. Hogy csend nélkül egy hangot sem hallanánk. És hogy mindaz, amit életnek gondolunk, valójában annak töredéke csupán.

Gondolatok

Go to Top