Kovács Hajni

Ez az oldal arra hivatott, hogy leírjam, ki vagyok, mit és hol tanultam, miért csinálom azt, amit.

Leírhatnám, hogy hogyan segítek megoldani a problémáidat, taníthatnék módszereket. Táplálhatnám a reményt. Ígérhetném, hogy minden szép és jó lesz, megváltozik az életed, mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Az ígéret azonban önmagában, anélkül, hogy valaki elhinné, nem létezik. A hitre és a reményre pedig már így is egy komplett iparág épült. Nem vagyok sem pszichológus, sem tanár, sem látó vagy spirituális tanító. Nem adok tanácsot (mire is mennél vele?). Bár elvégeztem pár olyan tanfolyamot, melyek neve jól cseng a segítséget keresők körében, ezek azonban mind valamiféle hierarchiára épülnek. Például arra, hogy én tudok valamit, amit te nem. Ennek pedig az önismeretben semmi értelme nincs.

Évekkel ezelőtt kezdtem el keresni azt, amit mindenki máshogy nevez. Azzal a szándékkal, hogy végre megtaláljam a boldogságot, a nyugalmat, a békét és megszabaduljak a szorongástól, a félelemtől. Végigjártam különböző önismereti tanfolyamokat, vettem legalább 50 önismereti könyvet, voltam pszichológusnál, imagináción, órákig nézegettem tanítók YouTube videóit, és lehet, hogy egyszerűbb lenne leírni, mi az, amit nem próbáltam. Ideig óráig persze mindegyik segített, volt hogy 1 hétig nem szorongtam… 😊. Aztán persze minden visszatért a régi kerékvágásba, hiszen az önismeret lényege a szándéknélküliség és nem valaminek az elérésére vagy elkerülésére irányuló vágy.

Elgondolkodtató, mennyire ragaszkodunk a boldogság gondolatához!? Megszállottan keressük kapcsolatokban, tárgyakban, vallásokban. Célként tekintünk rá. Talán ez az, ami miatt elérhetetlennek tűnik? Meg tudja tanítani bárki, hogyan legyünk boldogok? Meg lehet ezt tanulni, léteznek módszerek, amiktől boldogabb lesz az életünk? Minden cselekedetünket a boldogság reménye határozza meg vagy tetteinkkel csak a szenvedést akarjuk elkerülni? Egyáltalán mit jelent a szó, “boldogság”? Lelkesítő kérdések ezek, alig várja az ember, hogy megértse. Persze nem intellektuálisan, hanem úgy igazán.

Ez az oldal arra hivatott, hogy leírjam, ki vagyok, mit és hol tanultam, miért csinálom azt, amit.

Leírhatnám, hogy hogyan segítek megoldani a problémáidat, taníthatnék módszereket. Táplálhatnám a reményt. Ígérhetném, hogy minden szép és jó lesz, megváltozik az életed, mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Az ígéret azonban önmagában, anélkül, hogy valaki elhinné, nem létezik. A hitre és a reményre pedig már így is egy komplett iparág épült. Nem vagyok sem pszichológus, sem tanár, sem látó vagy spirituális tanító. Nem adok tanácsot (mire is mennél vele?). Bár elvégeztem pár olyan tanfolyamot, melyek neve jól cseng a segítséget keresők körében, ezek azonban mind valamiféle hierarchiára épülnek. Például arra, hogy én tudok valamit, amit te nem. Ennek pedig az önismeretben semmi értelme nincs.

Évekkel ezelőtt kezdtem el keresni azt, amit mindenki máshogy nevez. Azzal a szándékkal, hogy végre megtaláljam a boldogságot, a nyugalmat, a békét és megszabaduljak a szorongástól, a félelemtől. Végigjártam különböző önismereti tanfolyamokat, vettem legalább 50 önismereti könyvet, voltam pszichológusnál, imagináción, órákig nézegettem tanítók YouTube videóit, és lehet, hogy egyszerűbb lenne leírni, mi az, amit nem próbáltam. Ideig óráig persze mindegyik segített, volt hogy 1 hétig nem szorongtam… 😊. Aztán persze minden visszatért a régi kerékvágásba, hiszen az önismeret lényege a szándéknélküliség és nem valaminek az elérésére vagy elkerülésére irányuló vágy.

Elgondolkodtató, mennyire ragaszkodunk a boldogság gondolatához!? Megszállottan keressük kapcsolatokban, tárgyakban, vallásokban. Célként tekintünk rá. Talán ez az, ami miatt elérhetetlennek tűnik? Meg tudja tanítani bárki, hogyan legyünk boldogok? Meg lehet ezt tanulni, léteznek módszerek, amiktől boldogabb lesz az életünk? Minden cselekedetünket a boldogság reménye határozza meg vagy tetteinkkel csak a szenvedést akarjuk elkerülni? Egyáltalán mit jelent a szó, “boldogság”? Lelkesítő kérdések ezek, alig várja az ember, hogy megértse. Persze nem intellektuálisan, hanem úgy igazán.

Kovács Hajni